Katona Ádám nyílt levélben kért Iliescu elnöktől amnesztiát az ártatlanul bebörtönzött székelyföldi magyaroknak és cigányoknak. Katona Ádám emlékeztette Iliescut arra, hogy 1990. jan. 4-én amnesztiát adott, ezt egyedül az oroszhegyi és a zetelaki emberekre nem alkalmazták. /Katona Ádám: Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
1993. december 15.
Székelyudvarhelyen dec. 15-én Oroszhegy, Zetelaka és Marosvásárhely igazságtalanul bebörtönzött magyarjaiért rendezett rokonszenvtüntetést az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, helyi RMDSZ és a Szabad Szakszervezetek szervezete. Magyar és román zászlókkal gyülekezett a tömeg, Katona Ádám felolvasta Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének nemzeti szolidaritásra buzdító levelét. /Oláh István: "A reményt nem adjuk fel?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
1994. február 17.
1992 őszén az RMDSZ Maros megyei elnöksége felhívással fordult a romániai magyarsághoz, hogy segítsen összegyűjteni a Cseresznyés Pálra kirótt embertelen büntetés összegét. A felhívásnak széles körű visszhangja támadt, mert mindenki tudta, hogy Cseresznyés Pált és társait, mint ahogy a zetelakiakat és az oroszhegyieket is azért ítélték el, mert magyarok. A Cseresznyés Pál javára összegyűlt összeget egy kuratóriumra bízták. A kuratórium 2 511 763 lejt fizetett ki Cseresznyés Pál javára, a perköltségek, Cofaru Mihail életjáradéka, a hozzátartozók segélyezése és élelmiszer-csomagok fedezésére. A többi elítélteket, az időközben kiszabadult Szabadi Ferencet és az erdőcsinádiakat is ebből az alapból fedezték, olvasható a Cseresznyés Pál Alap kuratóriumának tájékoztatójában. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./
1994. március 25.
Traian Chebeleu elnöki szóvivő márc. 25-i sajtóértekezletén bejelentette, hogy Iliescu elnök aláírta 24 elítélt kegyelmi kérvényét, köztük a zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltekét. Az elnök kétharmadával csökkentette Ambrus Pál és Nagy István 15-15 éves, háromnegyedével Boldizsár Ferenc, Illyés István, Karsai László, Nagy Imre és Vass-Kiss Előd 18 és 20 év közötti, továbbá Bálint Mihály börtönbüntetését. Ugyanakkor kegyelmet kaptak a volt RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjai. Az elnöki kegyelem még nem teszi lehetővé a szabadulásukat, azonban a helyi szerveknek jogukban áll szabadlábra helyezni őket. Az RMDSZ ezt pozitív lépésnek tekinti, mondta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, azonban tovább folytatják a harcot a börtönben maradt Cseresznyés Pálért. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ Cseresznyés Pált tíz évre ítélték 1993. jún. 7-én. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
1994. május 4.
Hasonmás kiadásban napvilágot lát Boros Fortunát Csíksomlyó, a kegyhely című könyve a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. A szerző dr. P. Boros Fortunát történész, ferences szerzetes, tartományfőnök volt, ezenkívül lapszerkesztő, a kolozsvári Szent Bonaventúra nyomda és kiadó igazgatója. Zetelakán született 1895. jún. 3-án, politikai fogolyként halt meg 1952. márc. 16-án Capui Midián, ahol őrei mint gyengélkedő beteget, lapáttal agyonütötték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
1994. július 28.
Hajdú Dezső ügyvéd, az oroszhegyi és zetelaki volt elítéltek védőügyvédje nyílt levele intézett Chiuzbaian igazságügyminiszternek, reagálva arra, hogy a miniszter elítélte az RMDSZ és a Duna tévé akcióját a gyilkossággal vádolt székelyföldiek felmentéséért. Hajdú cáfolta a miniszter állításait, rámutatva, hogy az 1990-es amnesztia rájuk is vonatkozott, olyan személyeket fogtak perbe, akik akkor jelen sem voltak, továbbá Zetelakán nem bizonyosodott be, hogy a milicistát megölték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28., nyílt levél: Curierul National, júl. 27./
1994. augusztus 3.
Katona Ádám Koncepciós perek Romániában címmel összefoglalta a zetelaki és oroszhegyi lakosok perét, részletezte a perbefogottak sorsát, kálváriáját. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./
1996. február 2.
Ion Iliescu elnök febr. 2-án Marosvásárhelyre látogatott, ahol fogadta Frunda György szenátort. A megbeszélés tárgya az öt éve börtönben sínylődő Cseresznyés Pál, valamint a hét emigrációba kényszerült zetelaki elítélt ügye volt. Frunda György még 1995 decemberében juttatta el az államfőhöz Cseresznyés Pál kegyelmi kérvényét. A szenátor fölvetette az RMDSZ Maros megyei székházának ügyét: a prefektus akadályozza a megoldást, mindez hátrányosan érinti az RMDSZ-t a helyhatósági választásokra való felkészülésben. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 2., 710. sz./
1996. február 3.
Az 1992. márc. 14-én Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ platformja számvetést adott közre, beszámolva eddigi tevékenységéről. Kezdettől a különböző autonómiaformák megvalósítását tartották alapvető célkitűzésüknek, támogatták dr. Csapó József autonómia-tervezetét. A platform létrehozta 1995. ápr. 13-án az RMDSZ Székelyföldi Politikai Egyeztető Tanácsát. Kezdeményezték az SZKT rendkívüli összehívását, hogy megvitassák az autonómiatervezetet. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek döntő szerepe volt az igazságtalanul elítélt oroszhegyiek és zetelakiak kiszabadításában, két éve igyekeznek felhívni a figyelmet Székelyföld militarizálással történő elrománosítására. A platform felsorolta kezdeményezéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3-4./
1996. február 13.
Febr. 13-án Iliescu elnök fogadta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. Markó Béla több, a romániai magyarságot érintő kérdést vetett fel, így azt, hogy a kormányhoz közel álló lapokban továbbra is gyakoriak a magyarellenes cikkeket, a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvénytervezetet, amelyet a szenátusi bizottság még mindig nem vitatott meg, az egyetemi felvételi vizsgák kérdését, a börtönben levő Cseresznyés Pál és zetelaki elítéltek ügyét. Markó Béla újból javasolta a romániai magyarság és a hatalom képviselői közötti intézményes párbeszéd megindítását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 13., 717. sz./
1996. február 23.
Febr. 23-án Robert E. Whitehead, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai tanácsosa felkereste Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Tőkés László beszámolt a romániai magyarság helyzetéről, a tanügyi törvényről, az elkobzott egyházi javakról. Rámutatott arra, hogy a megbékélés legfőbb akadálya a valós politikai akarat hiánya és a romániai magyarság helyzetének súlyosbodása. Tőkés László megfogalmazta a romániai magyarság néhány olyan követelését, melyek bizalomépítő voltuknál fogva szükségesek volnának: a Bolyai Tudományegyetem újraindítása, egy erdélyi - lehetőleg kolozsvári - magyar konzulátus visszaállítása, az elkobzott egyházi javak rendezése, Cseresznyés Pál és a zetelaki elítéltek felmentése. Robert E. Whitehead hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem közvetít az alapszerződés és megbékélés ügyében, de szeretné, hogy ez minél előbb megtörténjék, olvasható a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálata beszámolójában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 29., Új Magyarország, febr. 28./
1996. február 27.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület febr. 27-i tájékoztatója szerint Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Bolyai Egyetem működésének újbóli engedélyezését, egy erdélyi, lehetőleg kolozsvári magyar konzulátus visszaállítását, az elkobzott egyházi ingatlanok ügyének rendezését, valamint Cseresznyés Pál és a zetelaki elítéltek felmentését jelölte meg olyan gesztusokként, amelyek mindenképpen szükségesek lennének ahhoz, hogy a román-magyar megbékélési folyamatot "kimozdítsák megrekedt állapotából". Tőkés László Robert Whiteheaddel, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársával közölte ezt, amikor a diplomata felkereste a püspököt nagyváradi hivatalában. A diplomata kérésére Tőkés László beszámolt a romániai magyarság helyzetéről, különös tekintettel a tanügyi törvényre, az elkobzott egyházi ingatlanok és a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció kérdéseire, valamint a román-magyar megbékélésre. A püspök hangsúlyozta, hogy ez utóbbinak legfőbb akadálya egyfelől a megbékélésre irányuló valós politikai akarat hiánya, s ezzel szoros összefüggésben a magyar kisebbség helyzetének a megoldatlansága. A tájékoztató szerint Whitehead méltatta Tőkés László kiemelkedő szerepét az 1989. évi temesvári eseményekben, továbbá hangsúlyozta, hogy noha az Egyesült Államoknak nem áll szándékában közvetíteni a román-magyar alapszerződés, illetve a megbékélés ügyében, nagyon fontosnak tartaná, hogy ez minél előbb megtörténjen. /Tőkés László a megbékélés feltételeiről. Hiányzik a politikai akarat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
1996. március 15.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke márc. 15-én Nagyváradon felhívást tett közzé, ebben kifejtette, hogy a romániai magyar nemzeti közösség békét, szabadságot és egyetértést kíván a többségi románsággal abban az országban, amelynek államalkotó nemzeti közössége lett, emellett harcol a személyi és közösségi autonómia megvalósításáért, a kollektív jogok elismeréséért. A történelmi megbékélés mellett síkraszállt Cseresznyés Pál szabadonbocsátásáért és az emigrációba kényszerült zetelakiak felmentéséért. Felemelte szavát azon gyakorlat ellen, hogy magyar többségű vidékekre jelentős számú katonaságot telepítenek. Végezetül Ionel Ungur Bihar megyei prefektus azonnali leváltását sürgette Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, mert a prefektus márc. 15-vel kapcsolatos közleményében nyíltan uszított a romániai magyarság ellen. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 19., 742. sz./
1996. április 1.
A szenátus ápr. 1-jei ülésén Hajdú Gábor szenátor Iosif Gavril Chiuzbain igazságügyminisztertől kért választ arra, hogy 1989. decemberében hány Securitate székházat, hány ügyészségi hivatalt ért támadás, e támadók közül hányat ítéltek el, kivéve a Hargita és Kovászna megyei eseteket. További kérdése: hogyan véleményezték a zetelakiak ügyében beadott kegyelmi kérvényt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 2., 752. sz./ A román városokban ugyanis nem büntették meg a szekus épületek megrongálóit, illetve felgyújtóit.
1996. április 3.
Katona Ádám két interpellációjának közlését kérte a laptól, mert egyikre sem kapott választ az RMDSZ vezetőségétől. Az első 1995. máj. 6-án hangzott el Marosvásárhelyen, a másodikat nem mondhatta el a márc. 10-i csíkszeredai SZKT-n. Fontosnak tartja, hogy nyilvánosságra kerüljön, mert Székelyudvarhelyen építeni kezdték a második kaszárnyát, a város polgármestere kiutalt 40 épülőfélben levő lakást az idetelepítendő román tiszti családoknak, amikor 700 fiatal magyar házaspár lakásigénye elintézetlen. A svájci magyarok pénzén épült kisegítő iskola a görög katolikus egyház használatába került. Ebbe az iskolába többszáz gyenge értelmi képességű románt fognak hozni. A betelepítés nemcsak a román kormány műve, hanem a "szórványszemléletű" RMDSZ-é is. Katona Ádám már 1995-ben felhívta az SZKT figyelmét arra, hogy Székelyudvarhelyre román katonaságot telepítenek. Az elrománosítást szolgálja a Székelyföldön állomásozó rendőrség elképesztő méretű felduzzasztása. Székelykeresztúron például Ceausescu idején hét milicista volt, jelenleg 38 rendőr és alig négyen-öten beszélnek magyarul. Katona Ádám ugyancsak kérte, hogy az SZKT járjon közbe a zetelaki elítéltek ügyében és SZKT vitassa meg, hogy van-e szélsőségesség az RMDSZ-ben. Ismeretes, hangoztatta, hogy a "neptuniak" és körük külföldön és belföldön előszeretettel minősítik az RMDSZ autonomista, Tőkés Lászlóval fémjelzett szárnyát "szélsőségesnek", legutóbb például Verestóy Attila szenátor az Erdélyi Naplóban. Katona Ádám Markó Béla RMDSZ-elnöktől kérdezi: Iliescu államelnökkel történt megbeszélésén szóvá tette-e a székelyföldi tömbmagyarság két jogsérelmét /amelyet elő interpellációjában kifejtett/. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./
1996. április 3.
Kinde Annamária visszatekintett az elmúlt évekre A hetedik húsvét címen. 1990 márciusa: félelem, döbbenet a marosvásárhelyi események miatt. Sütő András kivert fél szeme. 1991: az alkotmánytervezet vitája, elszabadulnak az árak, az RMDSZ-ben láthatóvá lesz a mérsékeltek és a radikálisok közötti ellentét. 1992-ben, a brassói kongresszust követően megkezdődik az RMDSZ platformosodása. Király Károly ezt nyilatkozta: A döntő pillanatban mindig meghátrálunk. 1993-ban tízezrek tüntettek Székelyföldön a román prefektusok kinevezés ellen. Székely Ervin parlamenti képviselő szerint elgondolkodtató, "hogy meddig vállalható az önkéntes elfordulás a román politikai valóságtól, s mikor válik mindez a magyar nemzetiségi politizálás csapdájává." 1994-ben kiszabadultak az oroszhegyi és zetelaki elítéltek. 1995 áprilisában az ET 1201-es ajánlása körül volt vita. Verestóy Attila egy román rádióműsorban kijelentette: Tőkés László "nem döntéshozó tényező, csak annyiban, hogy tagja az RMDSZ nyolcfős operatív tanácsának, ahol neki is csak egy szavazata van". "Hiba, hogy valaki, aki jelkép, egy ország átalakításának és ezen belül szövetségünknek is jelképe kellene, hogy legyen, a legitim vezetőség hátrányára elfogult." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./
1996. április 4.
Borbély Imre hargitai képviselő interpellált a parlamentben, azt tette szóvá, hogy a márc. 15-i ünnepségek után Csíkszeredán Petőfi és Nicolae Bãlcescu szobrairól letéptek három zászlót, és elvittek két koszorút. Doru Ioan Taracila miniszter a zászlók ügyében a tényállás tisztázatlanságát hangoztatta, a koszorúkkal kapcsolatban pedig közölte, hogy a tetteseket azonosították. Egy gépkocsivezető és egy rendőrszázados személyében, akik ellen eljárás indult, a koszorúkat pedig visszahelyezték oda, ahonnan elvitték őket. Bárányi Ferenc képviselő interpellációjában, amelyre később esedékes a válasz, a jogtalanul állami tulajdonba jutott, az 1930-ban a helyi magyar közösség közadakozásából építtetett temesvári magyar ház visszaszolgáltatását sürgette a kormánytól a megye 65 ezer magyar nemzetiségű lakosa nevében. A szenátusban Hajdú Gábor szenátor Chiuzbaian igazságügy-minisztertől kért választ arra, miként véleményezte tárcája az Iliescu elnökhöz 1995 novemberében hét zetelaki elítélt ügyében benyújtott kegyelmi kérvényeket. /RMDSZ-interpellációk. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
1996. június 11.
Ünnepelni és emlékezni gyűlt össze Zetelakán, jún. 2-án a Dr. Boros Fortunát Középiskola közössége és a nagyszámú érdeklődő. Minden évben ezen a napon emlékeznek a névadó előtt. Ilyés András igazgató mondott beszédet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./
1996. szeptember 20.
Sebestyén Csaba, Zetelaka polgármestere mutatta meg az újságírónak, hogy már újságjuk is van: szept. 7-én jelent meg a Borsika, fejléce szerint: Zetelaki közéleti lap első száma. A borsika törpenövésű borókafenyő, de átvitt értelemben az ünnepet és az igazmondást jelenti. A lap havonta ezer példányban fog megjelenni. /Borbély László: Zetelaki képeslapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./
1996. szeptember 30.
Székelyudvarhelyen a két millecentenáriumi kopjafát még a nyáron helyezték el a Budváron és az unitárius templom bejáratánál. Most Pál Árpád kecsetkisfaludi nyugdíjas tanító és fafaragó kopjafáját állították fel a református temetőben. Ezzel emlékeztek a székelyudvarhelyi műszaki középiskola 1945-1949 között végzett diákjai a honfoglalás évfordulójára. Ugyancsak millecentenáriumi emlékező a felújított, 1937-es évszámú zetelaki székelykapu, amelyet most a Jézus Szíve kápolnánál állítottak fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./
1996. október 30.
Soros György 1979-ben New Yorkban alapította meg a Nyílt Társadalom Alapítványt, amely ma már valóságos szellemi birodalom ötven intézménnyel és ezer alkalmazottal, 24 országban. A romániai Soros Alapítvány az országok között nagyságrendben az oroszországi után a második, évi tizenegy millió dolláros költségvetéssel. Az alapítvány cselekvése három irányú: nevelés, civil társadalom építése és kommunikáció. Néhány példa: a zetelaki iskola ezer dolláros audiovizuális felszerelése, ditrói iskola 1300 dollár értékben kapott számítógépeket, külvárosi, szegény óvodák támogatása, összejövetelek finanszírozása, ifjúsági klubok támogatása, számítógép központok létesítése, folyóiratok támogatása a Matematikai Lapoktól a Romania Literara folyóiratig, külföldi utazások biztosítása, fordítások támogatása, így jelentek meg a iasi Agora Kiadónál Petőfi Sándor válogatott versei Nicolae Pintilio fordításában, könyvek kiadása, így például Orbán Gyöngyi Megértő irodalomolvasás című tankönyve. A Haaz Rezső Alapítvány 1500 dollárt kapott Zepeczaner Jenő és Herman Gusztáv A közigazgatás változásai Udvarhely térségében című munkájára, a iasi Egyetem pedig 2500 dollárt Silviu Sanie a géta-dákok műveltségéről szóló művének sokszorosítására. /Vajnovszki Kázmér: A Soros-birodalom. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./
1996. november 14.
Az Iskola Alapítványt az RMDSZ hozta létre 1996 áprilisában. Elnöke Markó Béla, alelnöke Kelemen Árpád, titkára Ferenczi Rita. Az alapítvány ügyvezetője, Somai József elmondta, hogy elsőnek egy 1997-es falinaptár készült el. A naptár célja, hogy az Iskola Alapítvány ismertté váljon országszerte, de főleg tanügyi berkekben. Tizenhárom város nagy múltú iskolájának Orth István /Nagyszeben/ színes grafikái alapján 6000 példányban készült naptárt több mint 50 iskolába juttatták el. Emellett 22 korszerű, nagy kapacitású számítógépet juttattak el Medgyesre, Szentegyházasfalura, Érmihályfalvára, a kolozsvári Báthory István Líceumba, Zetelakára, Szilágysomlyóra, Zilahra, stb. Nemcsak magyar iskoláknak adományoznak, hanem - például Zilah és Medgyes esetében - román-magyar tagozatú iskoláknak is, amelyet közösen használnak. Az alapítvány elsősorban anyagi és erkölcsi támogatást akar nyújtani a magyar iskoláknak, elő akarja segíteni az oktatás korszerűsítését. A terveikben szerepel az oktatók továbbképzése, magániskolák létesítése, szociális és tanulmányi ösztöndíjrendszer létrehozása. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
1998. május 15.
Deák Ferenc nyugalmazott tanár Zetelakáról készülő falumonográfiájából újabb részletet közölt a helyi lap. /Borsika (Zetelaka), máj. 15., III. évf. 5. /21./ szám. - a címlapon: Zetelaki közéleti lap - megjelenik havonta 500 példányban. Főszerkesztő: Nagy István/
1999. február 13.
Febr. 13-án Nyárádszeredában harmadik állomásához érkezett az RMDSZ-en belüli Fórum mozgalom. A Fórum mozgalom kezdeményezője, Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta: politikai opcióként artikulálódik az, amit eszmei szinten hirdettek meg. A tiszteletbeli elnök sajnálkozott, miért kellett akkora hűhót csapni, annyi akadályt állítani e fórum elé, hiszen végeredményben ma már bárki láthatja: nem kívülálló erőként jelentkezett a Fórum, hanem mindenkoron ragaszkodott a szövetségi keretekhez. Tőkés Lászlón kívül Toró T. Tibor és Izsák Balázs tartott előadást. Toró Politikai felelősségvállalás és alternatíva címmel járta körül az RMDSZ közösségi szerepvállalását. Szerinte egy csapat, amikor közösséget képvisel, soha nem vághat alternatíva nélkül a politikai szerepvállalásnak. Az alternatívanélküliség rossz politika. Saját erőinket kell mozgósítanunk a közösség ügyei érdekében, amit sajnos, az elmúlt két évben, a kormányzásra összpontosítva elmulasztottunk - vélte Toró T. Tibor. Izsák Balázs Elintézés vagy intézményes garanciák című elemzésében azt fejtegette, hogy az RMDSZ területi szervezeteit nem egyszer éri bírálat az országos vezetés részéről, mert nem elég hatékonyak a helyi szintű koalíciós tárgyalások. A kérdéskört kezdetben indokolatlan, művi titokzatosság lengte körül, majd a hamis információk tömkelege következet. Ha tisztán akarunk látni, akkor a diplomatikus szótekerés helyett ki kell mondanunk az igazat: az ún. "koalíciós tárgyalás" rendszerváltást takar-e a választói elvárásoknak megfelelően, vagy csak a konc elosztását, s a színfalak mögötti, de már színfalakat is feldöntő és letépő balkáni pankrációt a húsosfazék körül. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. Negyedik nekifutásra sikerült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform nevében dr. Bartha András Nyílt levelet olvasott fel, amelyet az aláírók dr.Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő ügyében Románia belügy- és külügyminiszteréhez intéztek. Először az Iliescu-rendszer, a Vacaroiu kormány nyilvánította persona non gratának dr. Eva Maria Barkit. Az Iliescu-rezsim ugyanakkor, 1994. október 6-án minősítette Románia közellenségének Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformját, Katona Ádámot, az EMK platform elnökét, valamint dr. Csapó József szenátort, az RMDSZ autonómia tervezetének kidolgozóját. Másodszor pedig 1998 októberében a volt belügyminiszter, Gavril Dejeu egy diktatúra-korabeli törvényre (25/1979. dec. 17) hivatkozva tiltotta ki újabb három évre Románia területéről dr. Eva Maria Barkit, akinek az önrendelkezésről kifejtett gondolatai összhangban vannak az ezredvégi európaisággal, és nem veszélyeztetik egyetlen ország, így Románia érdekeit sem. A levél aláírói kérik Barki asszony kitiltásának haladéktalan feloldását. Katona Ádám a Magyar Köztársaság kormánypártjaihoz írt nyílt levelét olvasta fel. Levelében azt kérte, hogy - az 1998. szeptember 12.-i alsócsernátoni fórumon is támogatólag elfogadott - alábbi kérésüket a soron következő magyar-magyar csúcstalálkozón napirendre tűzni szíveskedjenek: biztosítson a Magyar Köztársaság kormánya védőhatalmi státust a jelenlegi magyarországi határokon kívül élő valamennyi magyar számára. - Katona Ádám, az EMK elnöke, és még néhányan az emlékezetes alsócsernátoni polgári fórum szereplői közül idézést kaptak a brassói táblabíróság ügyészéhez. Törvénysértő módon a brassói ügyészség nem tüntette föl, hogy milyen ügyet is rejt a 311/P/1998-as számú "Dosar penal. Katona Ádám beszélt az Agache-féle kézdivásárhelyi 89-es rendőrgyilkosság ügyéről, amelyben harmadszor is elhalasztották az ítélethozatalt, ami súlyos bírói hiba. A bíróság nem adott lehetőséget a védőtanúk meghallgatására, ami szintén súlyos jogi vétség. Mindezek mellett közismert az 1990. jan.4-i elnöki kegyelmi dekrétum, melyet az oroszhegyi és zetelaki ügyet kivéve mindenhol alkalmaztak. A vádlottak felkérésére az ügy monitorizálását vállalta az EMK. Hasonlóan cselekedett a Magyarok Világszövetsége is, melynek küldöttgyűlése egyöntetű szavazással fölvállalta ezen ügy nemzetközi szintre emelését. Tőkés András tömör hozzászólásában kimondta: Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz. Az erdélyi magyarság ragaszkodik anyanyelvéhez, akárcsak az erdélyi románság. Bardóczy Csaba Székelyudvarhelyről az követelte, hogy az RMDSZ hívja vissza, vonja felelősségre és büntesse meg a Verestóyék csapatát, Borbély Zsolt Attila pedig az autonómiának akár konfliktusok árán való megteremtése mellett tette le a garast. Tőkés László püspök a fórumról elmondta, hogy a fórum kezdeményezés elérte a célját. Erjedési folyamatot indított el. Nyárádszeredában határozat született arról is, hogy a kongresszusig minden hónapban tartanak hasonló jellegű fórum-találkozót, a legközelebbit éppen a Szilágyságban. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. "Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./ A fórumon mintegy 300-an voltak jelen. Tőkés László kifejtette, hogy a fórumok mozgalommá nőttek ki. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök úgy látja, "az RMDSZ-kormányzás" zsákutcába vezet: "Élni kell a mást csinálás alternatívájával, nyilván másokkal, mint a jelenlegi vezetés". A Népújság nehezményezte azt, hogy a "mást csinálás" mit is jelent valójában, a fórumon nem lehetett megtudni. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ A fórumon felolvasták a nemrég balesetben elhunyt szovátai Bíró István dolgozatát. Bíró hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság gazdasági és anyanyelvi elsorvasztása ma is folytatódik: az ortodox templomok és püspökségek egyre nagyobb teret hódítanak Székelyföldön, a székelyudvarhelyi Cserehát ügye megoldatlan, Sepsiszentgyörgyön laktanyákat hoznak létre, miközben a kisebbségi magyarság a túlélésért küzd. /Gergely László: Alsócsernátontól Nyárádszeredáig. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), febr. 19-25./
1999. március 16.
Dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő számos dokumentummal nyújtott tájékoztatás az Agache-ügyről. Ebből közölt összeállítást a napilap. 1989 óta Oroszhegy és Zetelaka mellett. Kézdivásárhely is a "bűnös" székelyföldi települések lajstromában szerepel. Kézdivásárhelyen 1989. dec. 22-én meglincselték Aurel Agache őrnagyot, a gazdasági rendőrség hírhedt vezetőjét. Agache rettegésben tartotta lakosságot, visszaéléseit többen is jelentették a milícián, végül az ügyészség "büntetésből" áthelyezte Agachét Kézdivásárhelyről Barótra, ahonnan ismét "büntetésből" visszahelyezték Kézdivásárhelyre. Az ügyvédek kérésére az áldozatok sorra vallomást tettek arról, hogy mit művelt Agache, törvénytelen házkutatásokat tartott, aranyat vett el az emberektől, egyeseket megvert. 1993-ban Iliescu államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította Aurel Agachét, post mortem ezredesi rangot is kapott. Bákóban utca viseli a nevét. 1991. nov. 26-án őrizetbe vették Héjja Dezsőt, 29-én Filip Orbán Daniella tanárnőt, dec. 4-én pedig Paizs Ottó borbélyt. Mindhármuknak egy hónapig vizsgálati fogságban tartották. - Agache özvegyének kérésére újból foglalkozni kezdtek az üggyel, 1997. okt. 14-én kihallgatták Paizs Ottót és Héjja Dezsőt, Filip Orbán Daniella nem jelent meg a kihallgatáson. Kiss Alexandru ügyvéd 1997. dec. 15-én elkészítette a vádiratot, melyben a fenti három személy vádlottként szerepel. 1998. febr. 9-én tartották meg az első tárgyalást, febr. 15-én ítéletet hirdettek: Filip Orbán Daniela hét év börtön, Héjja Dezső és Paizs Ottó négy év, Reiner Anton három év /felfüggesztett/, Konrád Jánost felmentették. A négy elítéltnek összesen 260 millió lejt /kb. 20 ezer dollár/ kártérítést köteles fizetni, továbbá meg kell fizetniük a perköltséget is. A bíróság elrendelte a vádlottak letartóztatását. Az ügyvédek fellebbeztek, a rendőrség nem kapott letartóztatási parancsot. Az RMDSZ kézdiszéki és kézdivásárhelyi szervezete febr. 19-én, az RMDSZ legfelső fóruma, az SZKT febr. 27-én, a Reform Tömörülés RMDSZ-platform márc. 6-án tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. A vádlottak hozzátartozói és ismerősei éhségsztrájkot kezdtek tiltakozásul. Ezt a tiltakozási formát aláírásgyűjtési akció váltotta fel. /Oroszhegy és Zetelaka után... Kézdivásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16., 17./
1999. július 20.
A mintegy hatezer lelkes Zetelaka turistaparadicsom lehetne, ha nem lennének annyira rosszak az utak. A község életében a turizmus jelentené az igazi jövőt. A lakosság többsége arányjoggal rendelkezett, szakszerű erdőgazdálkodással évente mindenkinek jutott értékesíthető tűzifa, haszonfa. Az erdős területek visszaadása tehát nem közömbös itt sem. Zetelakán egyébként kilenc fűrészüzem, keretfűrész működik, vannak egészen nagy kapacitású üzemek, vannak kisebbek. - Vannak testvértelepülések, mint Balatonföldvár, Balatonyfenyves, Kismaros, amelyek a turizmusból prosperálnak. Segítségre, együttműködésre is van ígéret. - Készülnek a tervek villanyvezetésre, gázra, közművesítésre. /Zetelaki remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 20./
1999. december 7.
A ploiesti-i táblabíróság elutasította az első fokon 11 évi börtönbüntetésre ítélt két magyar kamionsofőr fellebbezési kérelmét. Debreczeni Ferencet és Ulicsnyi Ferencet csempészés, sikkasztás, lopás, valamint a vámtörvények megsértése miatt ítélték a súlyos büntetésre. A két sofőr másfél évvel ezelőtt a magyar-román határ borsi vámparkolójában hagyta azt a kamiont, amellyel nagy mennyiségű kávét szállítottak Romániába, s a kocsinak másnap már csak hűlt helyét találta. Az ügyben első fokon hat személyt ítéltek el. A két magyar állampolgár mellett egy magyar nemzetiségű román állampolgár szintén 11 évi börtönbüntetést kapott, a többi vádlottra ennél jóval enyhébb ítéletet szabtak ki. Szász Zita védőügyvéd elmondta: fellebbezést nyújt be a román Legfelsőbb Bíróságnál. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után tíz fellebbviteli tárgyalást is meghirdettek, majd elhalasztottak, mire az elutasító döntés megszületett. A szintén magyar állampolgárságú Kristóf József Flórián jelenleg is egy romániai börtönben sínylődik, noha az évek óta zajló meghurcoltatás következtében elméje gyakorlatilag elborult. Román vámtisztek jogosulatlan intézkedésének állt ellen a petei határátkelőnél, emiatt ráfogták: okozója az egyik vámos napokkal később elszenvedett, maradandó károsodást okozó agyvérzésének, amelyet orvoskonzíliumi közreműködéssel hoztak összefüggésbe az incidenssel. A fiatalember nyilvánvalóan bűnbak, akitől az "áldozat" hozzátartozói csillagászati összegeket követelnek fájdalomdíjként. A kézdivásárhelyi magyarok ügye közismert. Az ún. Agache-per egyenes folytatása azon nacionalista indíttatású, kimondottan politikai hátterű megtorlásoknak, amelyeket az oroszhegyi és zetelaki elítéltek, illetve Cseresnyés Pál és társai szenvedtek el az 1989-es Hargita megyei, illetve az 1990-es marosvásárhelyi események után. /Magyarellenes perek Romániában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 7./
1999. december 29.
A zetelaki P. Boros Fortunát Alapítványt 1993-ban hívták életre, a következő évben az alapítvány kezdeményezésére és támogatásával szervezték meg az iskola névadó ünnepségét. A középiskola felvette az Erdélyi Ferences Rendtartomány főnökének, P. Boros Fortunátnak nevét. Jövő esztendőben, 2000. június 3-án tervezik a névadó szobrának - egyébként ezen a napon született - a leleplezését - mondta Illyés András iskolaigazgató. A szobor, melyet az iskola előtt állítanak majd fel, már elkészült (a csíkszeredai Bara Barnabás alkotása), csupán öntése maradt hátra. Az Illyés Alapítvány segítségével vásárolhattak meg egy telkes házat, melyet óvodává alakítottak át. /Szobrot állítanak a zetelaki iskola névadójának. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./
1995. október 25.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform szóvivője bejelentette, hogy a magyar forradalom évfordulóján, okt. 23-án a tanügyi törvény elleni tiltakozásul éhségsztrájkot kezdett, ezzel folytatja Kádár Attila éhségsztrájkját. Katona Ádám a romániai magyar nemzeti közösség esélyegyenlőségének biztosítását sürgető levelet írt Iliescu elnöknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./ A nyílt levélben kifejtette, hogy a megbékélésről szóló elnöki kezdeményezés akkor lesz sikeres, ha a problémák megoldását szolgáló tettek támasztják alá, ha teljes esélyegyenlőséget élvezhetne a kétmilliós romániai magyar nemzeti közösség, ha biztosítva lenne nemzeti identitásának megőrzése a törvényesített gyakorlatban. Az új tanügyi törvény alkalmazása "a kommunista Románia homogenizáló iskolapolitikájának felújítását jelentené", akadálya a megbékélésnek. Katona Ádám összefoglalta a romániai magyarság jogsérelmeit. Székelyföldre nagyszámú, több ezres nagyságrendű román katonaságot telepítenek, sok milliárdos költséggel, ezzel megváltoztatják az etnikai összetételt. Újrakezdték a rendőrök terrorakcióikat, okt. 12-én Lőrincz Mártont annyira megverték, hogy másnap öngyilkos lett. Katona Ádám a hat zetelakai magyar férfi ügyét felhozta, akikre börtön vár, ha kényszerű emigrációjukból visszatérnének. Bejelentette, hogy éhségsztrájkját abbahagyja, ha az államfő a részükre vonatkozó kegyelmi rendeletét közzéteszi. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
1995. november 2.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform szóvivője köszönetét fejezte ki, hogy okt. 23-ától megkezdett éhségsztrájkjával sokan szolidaritást vállaltak. Katona Ádám Iliescu elnökhöz írt nyílt levelében bejelentette, hogy mindaddig folytatja éhségsztrájkját, amíg nem kap garanciát hét zetelaki magyar ügyének elnöki kegyelemmel való rendezésére. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 7./
